The Greatest Showman - Million dreams (Milliónyi álom)

Sziasztok mindenkinek.

 The Greatest Showman/P!nk [Reimagine] - Million dreams (Milliónyi álom)

https://www.youtube.com/watch?v=cCe7zW-o-zQ

https://www.youtube.com/watch?v=L7TN0hyONjw

 A 2 videó oka, hogy magyar felirattal csak az eredetit találtam, de nekem a P!nk-es verzió tetszik jobban. A többit ti döntitek el.

 Na de lépjünk egy kicsit közelebb! Lassan megérek arra, hogy megnézzem a filmet teljesen. A zenéi legalábbis már nagyon mennek.

 Mint már korábban írtam, A legnagyobb Showman egy számomra igencsak érzékeny témát érint, ezért még jobbára csak szoktatom magamat a gondolathoz, hogy igenis érdekel, és igenis végig fogom nézni egyszer egészben, de addig is, írok arról, ami hozzá köt: a zenéiről.

 Azután, hogy a múlthéten kizökkentem Mr. Mendes társaságából, szinte azonnal jött a következő hullám, a milliónyi álommal. Örültem neki. Komolyan. Elsőre azt hittem, hogy azért történt ez, mert megnyugodtam, kinyíltam, ráadásul volt egy hatalmas alkotási élményem közben, ezért végre pozitív vagyok.

 Nagyjából 2 napig így is volt. Ez a dal feldobott, előcsalogatta az álmodozni akaró énemet, és ez jól esett, míg vasárnap reggel meg nem érkezett a fal, aminek nekimentem: ugyanerre a dalra, amit 2 napja mosolyogva hallgattam, elsírtam magamat.

 Újabb gondolkodni valót kaptam magamtól, mert nem hallottam a gondolatot, ami kiváltotta a könnyeket. Hallgatózni kezdtem, figyelni, és hamar meg is találtam a gondolatot, mert ezt már 1,5 hónappal ezelőtt is megfogalmaztam magamnak.

 Ez a dal arról szól, hogy egy szegény szabó fiának mekkora álmai voltak, amik éltették, és előrevitték, hogy mindig többre és jobbra törekedjen. Ő hitt ezekben az álmokban, hogy eléri őket, hiába hitték miatta bolondnak.

 Itt jött el az a pillanat, amikor én rájöttem, hogy gyászolok.

 Gyászoltam azt a gyerekkort, amiben álmodozhattam volna, ahol nem török meg azalatt, hogy mások lenéznek, és ahol megtanulhattam volna azt, hogy ne csak a nehézségeket lássam, hanem azt nézzem, hogy át lehet-e jutni rajtuk, és mennyi erőfeszítést érdemes belefektetni.

 Kegyetlen dolog az, ha az ember elkezd álmodozni, és aztán egy ponton fogja magát az agya, és földhöz vágja azzal, hogy:

-"Ez nem fog menni."

-"Nem álmodsz te egy kicsit nagyot?"

-"Biztos nagyon bonyolult lenne."

-"Erre nincs is kereted. Se pénzed, se lehetőséged."

-"Csak tedd el! Túl nagy falat lenne, inkább ne gondolj rá!"

 Ebben pedig a legrosszabb az, hogy az ember a saját kezével pakolja az akadályokat a lába elé, hogy felbukjon benne.

 Szerencsésnek tartom azokat az embereket, akik tudnak álmodozni. Én még tanulom, és reménykedem benne, hogy egyszer megtanítom majd magamnak rendesen, hogy egy álomra nem az a jó válasz, hogy 'nem', hanem a 'talán', 'lehet', 'próbáljuk meg'.

 Ha valaki hasonlóval küzd, akkor azt már bátran ajánlom, hogy kezdjük kisebbel. Ha elérhető álmokkal kezdünk, és be is tudjuk azt fejezni, az úgyis doppingol.

 Újra tudjuk tanítani magunkat.

 Nem felejtettem el az érzelmi zsarolás témakörét, de komplexebbnek látom, jelenleg, mint hittem, úgyhogy dalkeresésben vagyok.

 Nemsokára folytatom. Ha van ötletetek, hogy mi legyen a következő téma, várom a kommentek közt. És te? Hogyan érted?