The Greatest Showman - From Now On (Mostantól)

 Sziasztok mindenkinek.

 Amivel ma érkeztem, az The Greatest Showman - From Now On (Mostantól)

https://www.youtube.com/watch?v=GnX9GHeMztY

 Egy jó ideje ez a zeneszám is forgolódott bennem, nagyjából fél éve, amikor a filmhez tartozó több másik számmal is foglalkoztam itt az oldalon, de ennek a zenének akkor még nem láttam a kötéseit, csak éreztem, hogy valami itt is lesz.

 Azt hiszem, a héten megértettem a magam részét. Már az első versszak értelmet nyert az elmúlt hónapok, sőt, talán több mint 1 év tükrében, de most egybe veszem a 2 versszakot, mert szorosan kapcsolódnak egymáshoz.

 Tavaly nyáron eljött az a pont, amikor nem volt több mese, és elkezdett összeomlani, aminek össze kell. Én ettől tartottam egész életemben, de akkor, tavaly augusztusban rájöttem, hogy ami körülöttem, és legfőképpen a családomban folyik, azt én már nem bírom egyedül megoldani, ekkor fordultam pszichológushoz, ahol először még csak a bizonyítékokat találtam meg az igazamra. A valódi omlás viszont idén januárban indult be, amikor olyan dolgokkal, és fájdalmakkal szembesültem, amiket borzasztó mélyre ástam magamban az elmúlt huszon évben, és amik jelenlegi megélése mellett egyre nehezebben sikerült egyben tartani magamat, míg végül eljött az a pont, ahol már én is úgy éreztem, hogy elveszett minden. A 'Rendben vagyok' kirakat üvege kitört, a városfalak összeomlottak, és meglátszott, hogy milyen pusztítások történtek mögötte. Mégis, itt jön a csavar az egészben, mert ez volt az a veszteség, ami megmutatta a valódi értéket.

 Amíg az életemet úgy éltem, mint egy kirakat, ahol mindennek rendben és jól kell kinéznie, addig az összeomlás gondolata és erős lehetősége egy számkivetett volt, akivel nem volt idő, esély és energia foglalkozni. És az irónia az, hogy az erőforrásaimat, azt hittem, hogy abba fektettem, hogy minden rendben legyen, de innen visszagondolva inkább úgy tűnik, hogy arra fecséreltem, hogy minél több embernek úgy tűnjön, mintha rendben lenne, mert akkor hátha képes leszek én is elhinni, hogy jól vagyok.

 Ha belegondolok, hogy hány felé próbálkoztam az életem folyamán, hogy megértést kapjak, és hányszor ütköztem falakba, elég fájdalmasan... Mert mindenkihez fordultam, aki elhaladt a kirakat előtt, kétségbeesetten hajhászva a visszaigazolásokat. De ez az a hozzáállás, amiről a második versszak beszél. Elismeréseket kergettem, és ez tényleg mindig többet és többet kíván, akár az őrületig is, de a végkimerülésig biztosan. És közben elveszett a valódi cél, hogy valóban rendben legyek.

 Most viszont, amikor úgy éreztem, hogy tönkre ment minden, ami fontosnak tűnt szinte egész életemben, ez valójában elvezetett azokhoz, akikre tudtam volna számítani előtte is, ha képes lettem volna megtalálni, vagy meglátni őket már korábban. Akikért hálás vagyok, hogy velem vannak és segíteni tudnak ebben a nehéz időszakban, hogy újjá építsek mindent. Vannak köztük olyanok, akik évek óta türelmesen próbáltak segíteni, és vannak olyanok is, akikhez azóta kerültem közelebb, amióta a saját veszteségeimhez is.

 A refrén ígérete pedig nekik és magamnak is szól. Mert mostantól (a felismerés pillanatától) másképpen lesz, hiszen végre már látom, hogyan kell lennie, és már nincs mit halogatnom. Ez pedig nem azt jelenti, hogy 1 csapásra megváltozik minden, hanem azt, hogy a változás elkezdődött, és törekszem rá, hogy folyamatban is maradjon.

 A refrénen gondolkodva még eszembe jutott egy kis érdekesség, mert szeretem átvezetni a fizikai és fogalmi dolgokat egymásba, oda-vissza, hogy több példát látva, jobban megértsem. A múlt hónap közepén kint voltam hullócsilagot lesni éjjel. A város fényei közt élve az ember olykor úgy érzi, ha nem lenne közvilágítás, az éjszakák vak sötétek lennének. Pedig, ahogy a refrén is rámutat, olykor pont a fények azok, amik elvakítanak minket, és megfosztanak attól, hogy többet lássunk. Olyan csoda szép a tiszta, csillagos éjszakai égbolt, amiből a városokban csak a töredékét lehet látni.

 Amit pedig legutoljára értettem meg ebben a dalban, az a kórus szövege volt:

And we will come back home, home again (És újra haza fogunk térni)

 Ezt kántálják, és én sokáig nem értettem, hogyan jön ez ide, egészen pár nappal ezelőttig. Mert amikor végre megértettem, hogy ez a zene azt vezeti le, amikor valaki elveszíti az irányt, és azt mutatja meg, amikor visszakapja az iránytűjét az életéhez, akkor ebből bizony az következik, hogy haza fog érkezni, saját magához. És az ebből adódó örömet és felszabadultságot remekül adja át a zene ritmusa és a kórus hangulata.

 És amit még adott nekem ez a dal, hogy emlékeztet, nem csak a cél van, hanem először az odavezető út, a folyamat. És bár a célt nem kaphatom meg feltétlenül azonnal, de elhatározhatom, hogy mostantól teszek érte, mert el akarom érni.

 Nemsokára folytatom. Ha van ötletetek, hogy mi legyen a következő téma, várom a kommentek közt. És te? Hogyan érted?