Shawn Mendes - Treat you better (Jobban értékellek)

Sziasztok mindenkinek.

 Mai témám Shawn Mendes - Treat you better

 https://www.youtube.com/watch?v=xb72wCbL13s

 Ez a szám beviharzott az életembe, a semmiből, és masszívan maradt is, nagyjából 4-5 napig. Ha ezekben a napokban mást hallgattam, az szolidalitásból volt, a környezetem felé.

 Valami olyasmi történik velem ilyenkor, mint amikor valaki megkíván egy fajta kaját, és nem érti, hogy miért. Azért, mert a szervezete jelzi, hogy valamire szüksége van belőle. Na, velem ezt a lelkem játsza el.

 Nem igazán hallgattam számokat Shawn Mendestől, nem éreztem a kapcsolódást velük, ezért volt még feltűnőbb a jelenség számomra, amikor múlthét vasárnap kattant nálam valami, és előszedtem a Stitches-t, majd a Treat you better-t, és hamar kikötöttem egyedül a másodiknál.

 Nincs párkapcsolatom, nem küzdenek a kegyeimért többen is (legalábbis tudtommal), tehát nem vagyok abban a szituációban, amiről a dal szól, ezért nem igazán értettem elsőre, hogy mi a kapocs a zeneszámmal. De az a jó a művészetben, hogy mélyebbre lehet ásni. Van benne annyi tér, hogy az ember megkeresse benne azt, ami számára fontos, szükséges, vagy értékes. Ami ismerős, még ha kicsit másnak is tűnik. Mint egy tükör, amiben más szemszögből látod a valóságot, miközben olyat is láthatsz, amit a saját szemeddel nem lennél képes.

 A dal arról szól, ahogy egy fiú próbálja felnyitni egy lány szemét, hogy jobbat érdemelne, mint amit választott. Nekem pedig eszembe jutott, hogy milyen tudatalatti és önpusztító folyamat következménye az, amikor valaki ilyen döntéseket hoz. Sajnos a minta, amit gyerekként láttunk, és tapasztaltunk, ekkora hatással vannak a későbbi döntéseinkre. Olyan családi környezetben élni, ahol nem értékelik az ember gondolatait, szavait, tetteit, erőfeszítéseit, enyhén szólva lehangoló. Teljes valójában kifejezve: romboló, pusztító, kimerítő. Egy gyerek, aki egy ilyen elnyomó környezetben nő fel, megtanulja ugyanannyira nem értékelni magát, mint a szülei, gondozója, a romboló környezete. Megtanulja túlélni ezeket a helyzeteket, folyamatokat, megszokja őket, természetesnek veszi, és végül olyan döntéseket hoz, ahol kiköt ugyanilyen szituációkban, mert ezeket a helyzeteket ismeri, ezekkel tanult meg mit kezdeni.

 Ekkor jöttem rá, hogy ez a dal nekem az értékelésről szól. Nem feltétlenül a szerelemben, hanem bármilyen emberi kapcsolatban. Mert másik, emberi kapcsolatomban a szemem elé került az éles kontraszt, hogy mi az amit kapni szeretnék, amit megérdemelnék.

 Csakhogy az értékelés nem másoknál kezdődik. Az értékelés igény, és nem elvárás, ami azt jelenti, hogy ha igényem van rá (és hogyne lenne), akkor azt magamnak kell megteremtenem azzal, hogy én értékelem magamat. Ez a legelső kör.

 Tisztában vagyok vele, hogy ez nem könnyű. Pont ezért történnek velem ilyen dolgok, mint például ez a dal is, hogy a lelkem belekapaszkodik, és leadja a vészjelzést. Hihetetlenül jó érzés, hogy észreveszem, ha felvillan a piros lámpám, és reagálok rá.

 Nemsokára folytatom. Ha van ötletetek, hogy mi legyen a következő téma, várom a kommentek közt. És te? Hogyan érted?