Kelly Clarkson - Because of you (Miattad)

 Sziasztok mindenkinek.

 Az elmúlt hetekben, amíg zeneszámokon gondolkodtam az érzelmi zsaroláshoz, rájöttem, hogy mennyi ilyen számot hallgattam anélkül, hogy igazán felfogtam volna, miért. És bár a legtöbb a párkapcsolatokban mutatja be ezt a romboló tevékenységet, könnyen át lehet értelmezni őket bármilyen társas kapcsolatunkba.

 Most mégis tudok hozni egy számot, ami inkább a szülőknek szól, és talán nem is csak az érzelmi zsaroláshoz kapcsolódóan:

 Kelly Clarkson - Because of you (Miattad)

https://www.youtube.com/watch?v=xviQ1dL0NQ8

 Ez a szám is régóta társam.

 Az elsők közt volt, amikor annak idején belementem, hogy megpróbáljam megérteni a zeneszámokat a klipjük alapján. Akkor még csak azt értettem meg, hogy ez a düh, kétségbeesés és fájdalom, ami kiérződik ebből a dalból, nem egy volt szerelemnek szól, hanem a szülőknek. Nem tagadom, hogy kis tizenéves fejjel, a sok szerelmes szám között, ez nagyon meglepett, és talán ezért is maradt meg ennyire.

 Viszont most, az elmúlt 7 hónap felismeréseivel a hátam mögött, újra felfedeztem ezt a számot, és közelebb került hozzám, mint valaha, mert minden sorában látom magamat.

 Ez a dal, és a videóklipje rámutat, hogy hogyan mutatkoznak meg felnőtt korunkban azok a minták, amiket eltanultunk a szüleinktől, bármennyire is fájt átélni őket. Nagyon sok esetben, mire mi odajutunk, hogy átéljünk egy hasonló szituációt, már nem jut eszünkbe a minta, ahonnan vettük a rá adott reakciót.

 Amiért ez a dal most újra közel került hozzám, mert egy maratont futottam az elmúlt 7 hónapban, ütöttem a vasat, amíg meleg és elfáradtam abban, hogy helyre kell hoznom magamat. Ki kell fújnom magamat, mielőtt tovább megyek, mert úgy érzem, hogy az eszem lehagyta a lelkemet.

 A másik ok pedig, amiért most foglalkoztat ez a dal, mert rámutatott, hogy mennyire belém égett reflexek azok, amiket próbálok levetkőzni már az elmúlt hónapokban. Emlékszem arra, hogy annak idején nem volt könnyű lelkileg, hogy új válaszokat tanuljak a reakcióim helyett, de tudtam, hogy amit eddig csináltam az sem jó, így megpróbáltam. Ezerszer lejátszott szituációk, ezerszer elrontott reakciókkal, ezer felismeréssel, hogy mit nem csinálok jól, csak azt nem tudtam akkor, hogy hogyan lehetne másképpen. Ezeket sikerült, javarészt, megoldani mára. Ami a bökkenő, hogy most új helyzetbe kerültem, amiről nincs ismeretem, nincs kapaszkodóm, tapasztalatom, vakfolt az egész, és én félek. Megijeszt az ismeretlen, és én ehhez mérten be is pánikoltam, amitől a régi reflexeim felerősödtek. Az eszemmel tudom, hogy ami az elmúlt hónapokban bizonyítottan működött, és jót tett nekem, az valószínűleg ezután is fog, de mégis úgy érzem magamat, mint egy tériszonyos a hegyekben, egy átlátszó hídon állva.

 Nagyjából 2 hónap telt el úgy, hogy halvány lila gőzöm sem volt, hogy mi történik bennem, mert 1 dologgal egyszerre 2 szakadt a nyakamba, és én sűrűbben foglalkoztam azzal a felével, amit jobban ismertem, és ami jobban a szemem elé került. Aztán, 2 hete volt egy fél órám-órám, ahol elcsíptem egy rossz gondolatsort, amit helyre raktam magamban, de aztán szembe jött velem a Because of you, és én, akkor kikaptam belőle egy sort, ami aggasztani kezdett, az előtte elcsípett gondolat miatt:

"Because of you (Miattad)
I find it hard to trust not only me, but everyone around me" (Nehéz megbíznom nem csak magamban, hanem mindenki másban körülöttem)

 Csakhogy, amíg ezen gondolkodtam, és újra meg újra meghallgattam ezt a számot, rájöttem, hogy a többi sorhoz is fűződik rossz emlék és rossz beidegződés:

- Biztonságosan akartam végigjátszani az életet, ezért, ami ijesztő, abból ki kell hátrálni.

- Pedig nem akartam elkövetni ugyanazokat a hibákat, amiket a szüleim, mert látom a következményét.

- Elvesztettem az utam egy részét.

- A szüleim, akikre támaszkodnom kellett volna, inkább rám bízták magukat, én pedig azt tanultam meg, hogy felvegyem ezt a felelősséget.

- Sokkal egyszerűbbé vált kizárni valakit, mint beengedni az életembe.

- Miközben kívülről az látszik, hogy bárkit beengedek, mosolygok, nyitott vagyok, vidám.

- Hogy nem volt szinte semmi az életemben, mert nagyjából róluk szólt az egész, és mégis én szégyellem magamat folyamatosan.

 Ez utolsó volt az, amire ráadásul feljött bennem a düh, a fájdalom, a gyász, tovább sűrítve a dolgokat, amivel foglalkozni kezdtem. Itt kezdtem azt érezni, hogy szét fogok esni, és még az sem volt tiszta, hogy miért. Nem tudtam levezetni egy gondolat sort, mert minden, ami a fejemben forgott, összekapcsolódott, és ugyanolyan fontosnak tűnt, átdobva engem mindig egy újabb vágányra.

 Az érdekesség, hogy valahogy pont ez segített aztán letisztítani a dolgokat, egy délután alatt. Meg valószínűleg az, hogy úgy indultam neki, hogy aznap inkább le is akarom tenni a témát. Volt néhány jól irányzott, pár mondatos gondolatváltás, amit aztán tovább meséltem másnak, onnan is jöttek gondolatok, aztán félre tettem ezeket, és egy pár perces csöndben végül megérkezett a válasz:

 Ezeket a reflexeket a túlélésemért tanultam meg, és mivel bizonytalannak érzem magamat, tanácstalannak, és még félek is, a túlélési ösztönöm jött a felszínre, amit pedig nem akartam használni, mert bebizonyosodott, hogy hosszútávon nem a legjobb.

 Elképesztő, hogy mit indított be bennem ez a dal, a megfelelő időben. Rengeteg dolgot hozott felszínre, amire figyelnem kell, miközben rendes kis káoszt is okozott bennem. Kellett az a 2 hét, hogy letisztuljon bennem ez a dolog, de számtalan más kérdés és bizonytalanság még megmaradt.

 Majd egy másik dallal...

Nemsokára folytatom. Ha van ötletetek, hogy mi legyen a következő téma, várom a kommentek közt. És te? Hogyan érted?