4 nap egyedül - Egy nyaralás története (3-4 nap)

 Sziasztok mindenkinek.

 Ezt a cikket tegnapra ígértem, tudom, dehát közbejönnek váratlan dolgok az életben, így tegnap, mire hazaértem, már nagyon fáradt voltam, de elégedett is.

 Ha onnan akarnám folytatni, ahol az előző részt abba hagytam, akkor azt tudom mondani, hogy nagyjából 4 órát tudtam aludni azon az éjjelen, de ettől függetlenül sokkal nyugodtabb voltam az előző naphoz képest. Megírtam a Szilajos cikket, pihentem még egy kicsit, elmentem kajálni, majd visszakuckóztam a szállásra.

 Mondhatnám úgy is, hogy nem nagyon csináltam olyan dolgokat, amit nyaraláson 'szokás'. És ez elgondolkodtatott.

 Milyen érdekes, hogy az embereknek egy része még a pihenéshez, nyaraláshoz is szokásokat és elvárásokat köt. Csinálni kell valamit, menni kell valahová, meg kell nézni valamit, hozni kell az itthoniaknak valamit...

 Mi van, ha ezek engem nem pihentetnek? Vagy csak pont nincs kedvem hozzá? Érdekes dolog belegondolni, hogy a társadalmi elvárások milyen mélységekben nyúlkálhatnak a saját, személyes döntéseinkben.

 Biztos, hogy aggódtam amiatt, hogy mit fogok mondani ezügyben, és hogyan fogom megvédeni magamat, mert ezek az elvárások nekem szegezett kérdésekként forgolódtak a fejemben. De ilyenkor fontos az, hogy az ember meg tudja fogalmazni, hogy mit miért csinál:

 Azért volt ilyen a nyaralásom, mert én ilyet akartam. Jól éreztem magamat? Igen. Bántottam valakit vele? Nem. Ha valaki nem akarja megérteni, az ő dolga.

 Tegnap, a hazaindulásom napján is korán felébredtem. Mit köszönhet az ember az állandó délelőttös műszaknak... Viszont, kialudtam magamat rendesen, és némi reggelizés után nekivágtam az útnak, de nem hazafelé, hanem majdnem az ellenkező irányba. Elmentem plázázni. Mert ehhez volt kedvem: vezetni és lófrálni.

 Amikor indultam, még hűvös volt. Aztán csakhamar lekerült a pulcsim, majd egyszer lábbelit is cseréltem a kocsiban, majd egyszer később át is öltöztem valami rövidebbe, mielőtt haza értem.

 Élveztem a hosszú kocsi utat, szólt a zene, tetszett az időjárás, jól éreztem magamat.

 Amikor felmerült bennem az ötlet, hogy elmenjek egyedül nyaralni, aggódtam amiatt, hogy feltalálom-e magamat egyedül. Már nem kell aggódnom. Tudom, hogy megállom a helyemet, és élvezem, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy ha rajtam múlik, nem ez lesz az utolsó nyaralásom Magammal.